Hát végre valahára már a Zsombi is jön velem az oviba! Már nagyon vártam, rossz volt nekem, hogy csak nekem kellett ott maradni, Ő meg mehetett haza anyával; de mostmár így igazságos lett a helyzet:-)
Sajnos Ildikó néninek eltört a lába, így a napocska csoportban kezdtük a "melót":-)
Az első 3 nap jól sikerült, Zsombi elengedte anyát, sokat játszott, nézegette a nagyfiúkat, hogy miket csinálnak, aztán csüt.-ön jött az első ott alvás.
Szegénykém sírdogált, próbáltam vigasztalni, de nem hagyta; aztán nagy nehezen elaludt, de alvás után is sírva kelt, pedig anya ott várt minket a folyosón.
Na, ezek után kezdődött a hadd-el-hadd...
Éjszaka egyfolytában felsírt és anyát hívta, ott kellett aludni mellette a földön,hogy ne legyen annyira megijedve, másnap persze már nem is akart menni.
reggel nagyon sírt szegény, alig engedte el anya lábát; Ő bent sírt, anya meg kint a folyosón... borzasztó!!!
Aztán a köv. hétre kicsit jobb lett a helyzet, szerdán már nem is sírt egyáltalán, okosan elengedte anyát, és du. együtt örültünk, amikor jött értünk. Ma pedig már haza sem akart jönni...
Anya szerint hős voltam!
Néha azért szolidaritásból én is el-el sírtam magam, de azért mindíg próbáltam segíteni Zsombinak (ha hagyta és nem lökött el...)
Egyébként az új óvónéni nagyon aranyos, Zsófi néninek hívják és a Zsobi nagyon szereti, mindíg vigyorog vele:-)!
Az udvaron mindíg találkozunk a többiekkel: Annával, Andrissal, Levivel, Nonóékkal, Rolival meg a Szilivel is!
Jó kis buli ez!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése